You look like an Idiot - OS

Itt is volnék, meghoztam az első irományomat, egy oneshotot, melyet egy nagyon kedves nyomikámnak írtam, Nanának, a(z) (harmadik) anyámnak.
Páros : Kim Taehyung x Park Jimin (VMin); Műfaj : Yaoi/shounen-ai.
Remélem tetszeni fog! Jó olvasást, s véleményeket várok!

~*~*~*~

Jimin világéletében magányosnak érezte magát. Hiába volt ő a suli legmenőbbje, s voltak neki ott az állítólagos "barátai", ő mégis egyedül érezte magát. Egy igaz barátra vágyott.
Szeretett volna maga mellé egy olyan valakit, akivel mindig megoszthatná a gondolatait, azt, ami a szívét nyomja, de igazából megelégedett volna azzal is, ha valakinek feltehette volna azt a kérdést, hogy "Miért éppen kék az ég, s miért nem lila?". Neki ennyi is elég lett volna. 

~*~

Egy szép napon, mikor nagy letargiában szenvedett, kiszúrt magának egy fiút. Egy fiút, kinek mosolya édesebb, s egyben ragadósabb is volt, mint a méz, mert aki meglátta, annak szintén egy mosoly ült ki az arcára. Ez a fiú volt Kim Taehyung, akinek sikerült őt magával ragadnia.

Isteni sugallatnak hitte, hogy mikor szüksége volt valakire, az megjelent előtte, és méghozzá pont jókor. 

Attól a naptól kezdve állandóan őt nézte. Nézte, ahogy a másik egészen beleéli magát a mondanivalójába. Ahogy mutogat, ahogy közben mosolyra görbül szája, ahogy nagy szemei örömtől csillognak.  S ez mind azért, mert Ő kitörő lelkesedéssel ecsetelte mondanivalóját, méghozzá állandó beszélgetőpartnerének, Jung Hoseoknak.

Jimin akkoriban nagyon féltékeny volt. Igaz, a miértjét még ő maga sem tudta akkoriban pontosan, de érezte, hogy az.

~*~

Ugyan nem mert odamenni a másikhoz, de így is rengeteg dolgot tudott meg róla idővel. Ahogy minden nap őt pásztázta szemeivel, olyan dolgokat is megfigyelt, melyet mások nem vesznek észre egykönnyen.

Ilyen volt az, mint amikor csak úgy, nyitott szájjal lesett a világra, elbambulva, mintha nem is ott volna, mintha olyankor egy egészen más bolygón, egy másik testben élné az életét.
Mikor ideges volt, gyakran tördelte kezeit, s harapdálta száját. Ilyenkor olyan gondolatok töltötték meg kobakját, melyektől elrettent, saját magától. Úgy gondolta, azokért a szép kezekért, s dús ajkakért igazán kár volna, akkor már inkább ő harapdálja azokat az ajkakat, nem ám „barátja”. Azt is megfigyelte, hogy gyakran dobolt a lábával a másik, ebből talán arra tudott következtetni, hogy szeretheti a zenét, sőt szinte biztos volt benne, hogy a másik táncolni is szeret. Ettől még inkább megkedvelte.

Tetszett neki.

Egyenesen imponált számára, hogy egy ilyen hasonló személyiségű ember van a környezetében. Az viszont egyáltalán nem, hogy semmi módot nem talált arra, hogy beszélgetést kezdeményezzen vele.

 ~*~

Jimin épp zenét hallgatott, s a lábával dobolt a zene ütemére, mikor kiszúrt valamit. Ez a valami nagyon nem tetszett neki. Kiszemeltjén ezúttal ing volt, ami valamiért rontott a mindenkori, tökéletes összhatásán. Nem szabadott volna annak az egy szál ruhadarabnak rajta lennie, vagy legalábbis nem úgy, ahogy volt.  Szeme elhatározottságtól csillogott, mert pont abban a pillanatban talált okot arra, hogy beszélő viszonyba léphessen a szóban forgó „bálványával”, így hát erőt véve magán lépkedett egyre közelebb céljához, hogy félrehívja őt.

Érezte magán a hátába mélyedő, kíváncsi tekinteteket, ahogy végig haladt az emberek között. S csupán csak pár lépés választotta el őt, s a felé értetlenül pislogó fiút egymástól.

Mihelyst elé ért, megragadta a kezét, s maga után kezdte el húzni, amit nyilván rossz néven vett az illető, mert nem tetszését hangoztatva kelt ki magából, s próbált szabadulni, ám nem járt valami nagy sikerrel. Egy idő után már fel is adta a kísérletet arra, hogy kibújtassa kezeit ChimChim kezei közül, beletörődött sorsába, s talán még élvezte is, hogy pont őt fogta ki magának a suli hercege. Jimin persze ebből semmit nem vett észre, túlságosan is elszánta magát ahhoz, hogy most veszni hagyja az egyetlen esélyét, csak sietett, hogy találjon egy csendes, eldugott helyet, távol a suli összes diákjától, hogy még véletlen se terjedjen el pletyka arról, amit csinálni fognak, vagyis pontosabban arról, amit Jimin csinálni fog. 

Meglátva célját, lassított léptein, ezzel egy időben az ajtóhoz ért, majd kinyitva azt húzta be magával potyautasát. Kezét elengedte, hogy utána újult erővel nyomja a másikat a falhoz, hogy valamit nagyon gyorsan véghezvigyen. Gyorsan kezdte kigombolni a másik ingét, hogy minél hamarabb megcsinálja a munka ráeső részét.

Mindeközben TaeTae teljesen meg volt illetődve, még levegőt is alig mert venni, ha mégis, csak nagyokat szusszantott, s reszketeg sóhajok hagyták el ajkait, ahogy a lehetséges következmények játszódtak le a fejében. Elég volt belegondolnia, hogy mi fog perceken belül történni, máris a vörös egyik árnyalatában pompázott orcája.  

Már éppen kész volt, hogy megadja magát, lesz, ami lesz alapon, a másik csináljon vele, amit akar, mikor mellkasán nem érezte már tovább a kissé hideg levegő érzetét. Mintha az előbb Jimin nem is az ő ingét gombolta volna ki, mintha ő ezt csak elképzelte, hallucinálta volna. 

Biztos volt benne, hogy ez nem csak az ő fantáziájának a szüleménye volt, de… Már ő is kezdett kételkedni az éppelméjűségében. 

- Kész is!  – mosolygott rá szélesen, Jiminesen, amivel lányok százait szédítette magába.
- Huh?  – Taehyung hozta a szokásos valóját, értetlenül nézett a vele szemben állóra.
- Az inged! Félre volt gombolva, gondoltam, nem égetlek le mindenki előtt, magammal hoztalak, hogy ne legyen feltűnő ez a kis hiba. Még összetörne az emberek rólad kialakított képe, melyben te csak tökéletes lehetsz, s ezt természetesen nem engedhetjük meg… – az idősebb csillogó szemekkel magyarázta a magáét, a fiatalabbtól azonban egy értetlen tekinteten kívül mást nem kapott – Miért? Mit hittél, miért vittelek magammal, s miért csináltam azt, amit? – eleinte meglepetten bámult rá, majd, mint aki megvilágosult, hogy vajon mire gondolhatott a másik, ajkait kaján vigyorra húzta, amitől persze a vigyor tárgya teljesen elpirult, mert rajtakapták valamin.
- Yaah! Ne vigyorogj! Te is ezt tetted volna a helyemben. Mégis mit higgyen az ember, ha elkezdik vetkőztetni egy elrejtett helyen? Hah?  - szavain Jimin először csak kuncogni kezdett, majd már nem bírva magával tovább, hatalmas nevetésben tört ki, persze ezzel még nagyobb zavarba hozva a másikat.

 

Jimin csak nevetett, közben tűrve, hogy a másik éppen ütlegeli őt, hogy revánst vegyen, amiért a másik ily szörnyű dolgot tett vele, majd megunva, hogy ezzel semmit sem ér el, lassan megbékélt a helyzettel, ő is elmosolyodott, s az alacsonyabbhoz csatlakozva, ő is elkezdett kacarászni, amiért így leégette saját magát, ráadásul az iskola szépfiúja előtt.