Ezt is hónapokkal ezelőtt alkottam egy barátnőmnek, aki könyörgött egy VKookért, mert senki nem ír, csak ő, s gondoltam meglepem eggyel. S, hogy legyen egy kis friss, gondoltam kiteszem ide is.
Tehát akkor:
Páros: Kim Taehyung x Jeon Jungkook (VKook). ~Igaz, azt mondtam, hogy ez VKook, de mivel neveket nem tartalmaz, ezért akárkiket bele lehet képzelni owo, ha viszont nagyon ragaszkodik valaki a VKookhoz, akkor annak elárulom, hogy Jungkook szemszögéből írtam ♥~
Műfaj: Yaoi/Shounen-ai.
Jó olvasást!
******
Utálok a családommal menni, körülbelül...mindenhova.
Nem, félreértés ne essék, nem a családommal van a probléma, pedig természetesen azzal is, főleg a vén szivarral, az apámmal, aki hh, inkább nem is mondok semmit, de a lényeg, hogy az még csak a ráadás. Egyszerűen nem lehet időben elindulni sehova. A legjobban mégis azt bírom, amikor 2 órával indulás előtt szólnak, hogy program van, s gyors írd meg a leckét, majd tanulj is azért valamit, hogy ne hót sötéten indulj el másnap az iskolába. Oh, s ha ez még nem volna elég, akkor még szedd is össze magad, hogy azért nézz is ki valahogy.
De most komolyan, ki az aki a zsírtól tocsogó hajjal -nem viccelek, zsíros kenyeret ehetnék vele pár másodperc alatt, persze csak akkor, ha volna kenyerem, de mivel nincs, így zsíros kenyér sincs-, s smink nélkül megy el megnézni egy filmet Szöulba? Könyörgöm, jó munkához idő kell. Nem véletlenül nézek ki ilyen jól, hisz adok magamra.
Már éppen az utolsó simításokat végzem el, hisz nekem olyanok is kellenek, a tükrömmel szemezve egyik tincsemet rakom a másikra, s mikor késznek nyilvánítom magam, azonnal meg is célzom az előszobát. Nagy robajjal lépkedek célom felé, s mikor megérkezek, akkora hangerővel ordítom el magam, hogy az egész utca tudja, indulásra kész állapotban vagyok.
Már csak a család többi tagjára várok.
A mozi ajtaján belépve még mindig hatalmas a fejetlenség, hisz a nagy káoszban arra nem is gondolt senki, hogy ha moziba jövünk, akkor legalább valamilyen filmet is választanunk kellett volna, így nézzük a kínálatot, hogy ki vagy mi is legyen a "kiválasztott".
Miután végre megszültük, hogy mit nézünk, azért még rágcsáért is beállunk a több méteres sorba. Nem, nehogy elérjük azt a szaros filmet.
Ekkor veszem észre, hogy valaki, pontosabban egy srác, nagyon jót szórakozik rajtam.
Oh, de még milyen srác... Szeme huncut fénnyel ragyog, mégis, csokibarna színe enélkül is magával ragad. Azok az ajkak, azok a cseresznyepiros ajkak, amikbe beleharap, hogy visszatartsa nevetését...Inkább én harapdálnám őket vagy nem is, harapdálja csak az én számat, mert azokat az ajkakat megsérteni, akár csak egy kicsit is, egy hatalmas vétek. A lágy vonásai, a karcsú alakja...Ehhez képest én... A fejem bizonyára egy pirospaprikára hasonlíthat, továbbá, az is lehetséges, hogy a fogaimat is csikorgatom amellett, hogy a lábammal dobolok idegességemben, de ez igazán nem lényeg. Nem is csodálom, hogy kinevet, én is azt tenném a helyében.
Mikor végre megvettük a rágcsát, s be is mentünk a terembe, már kezdtem volna megkönnyebbülni, de nem.
A fiú, aki igen jót derült rajtam s a pipacsvörös fejemen, az nagyon úgy tűnik, hogy még idáig is követte a szerencsétlenkedésemet.
Hogy lehet az, hogy egy filmet nézünk, ezért egy terembe kerültünk, s hogy, figyelj, most jön a pláne, kicseszettül mellettem ül?!!
Ezt eskü így akarta még a sors is.
De tényleg.
